tag:blogger.com,1999:blog-230591962024-03-12T18:16:15.787-07:00गुंजारवघेई मधु-छंद मिलिंद जैसा,
भ्रमरैक साहित्यकुसुमी मी तैसा ..Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.comBlogger69125tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-43549570459023306802023-03-07T09:02:00.007-08:002023-03-08T05:34:00.288-08:00तुला भावणारा ..<p>"कवितेचं पान" या मधुराणीताईने चालवलेल्या नितांत सुंदर चॅनेलवर एक आशयघन कविता ऐकायला मिळाली. रश्मी मर्डी या कवयित्रीने सुरेख लिहिलीये, आणि गायलीयेही फार अप्रतिम. नक्की ऐका - </p><p><b style="font-family: arial, sans-serif;">"तुला भावणारी" - रश्मी मर्डी </b><span face="arial, sans-serif">(</span><a data-saferedirecturl="https://www.google.com/url?q=https://youtu.be/DVe2EKZS1nA?t%3D94&source=gmail&ust=1678270223195000&usg=AOvVaw3uGpH4gHkaxzALYnxWoewR" href="https://youtu.be/DVe2EKZS1nA?t=94" style="color: #1155cc; font-family: arial, sans-serif;" target="_blank">https://youtu.be/DVe2EKZS1nA?<wbr></wbr>t=94</a>)</p><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>तुला भावणारी अशी रोज नवखी कशी होत गेले मला ना कळे<br /></b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>किती यत्न केले तुला जिंकण्याचे तरी ना कसे रे तुला आकळे</b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>तुझ्या जाणिवांना जपावे किती सांग मी रोज आतून कोमेजते<br /></b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>आता शांत मी ही हळू होत आहे जशी ज्योत हळुवार मंदावते</b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b><br /></b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>शिरस्त्याप्रमाणे जरी रोज येतो नि जातो तुझ्या आठवांचा थवा</b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>अश्या कोवळ्या जीर्ण पाशात आता नको वाटते गुंतवावे जिवा</b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>नव्याने सुखाचे जुने भास होता पुन्हा पापणी रोज पाणावते<br /></b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>आता शांत मी ही हळू होत आहे जशी ज्योत हळुवार मंदावते<br /></b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b><br /></b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>खुज्या भाग्यरेषा अश्या आपुल्या रे कि स्वप्नातही सोबतीला न तू </b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>शिशीराप्रमाणे बहरलो असे का हरवले कुठे वेगळाले ऋतू</b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>असे काय घडले कुठे शोध घेऊ मनाला नवे रोज समजावते </b></div><div class="gmail_default" style="font-family: arial, sans-serif;"><b>आता शांत मी ही हळू होत आहे जशी ज्योत हळुवार मंदावते</b><div class="yj6qo"></div><div class="adL"><br style="background-color: white; color: #222222;" /></div><div class="adL"><br /></div><div class="adL"><br /></div><div class="adL">ही आज अनंत वेळा ऐकली! आणि ऐकताना वाटलं की ’त्या’ची ही एक बाजू असेल ती लिहावी. त्यातून जे आलं ते --- </div><div class="adL"><br /></div><div class="adL"><div class="gmail_default"><div class="gmail_default"><b>तुला भावणारा जरी आज आहे तुला शोभणारा न अद्याप मी <br /></b></div><div class="gmail_default"><b>तुला हिरकणीला नसे कोंदणासारखा शिंपला मोतियाचा न मी</b></div><div class="gmail_default"><b>नव्याने स्वत:ला जगी घडवतो मी तुझ्या आठवांना उरी वाहतो<br /></b></div><div class="gmail_default"><b>जरी शांत राहे तुझी आस आहे तुझे स्वप्न घेऊन मी चालतो <br /></b></div><div class="gmail_default"><br /></div><div class="gmail_default"><b>खळाळे तुझे शुभ्र माधुर्य सरिते सखा सागरासारखा नाही मी</b><br /></div><div class="gmail_default"><div class="gmail_default"><div class="gmail_default"><b>तुझ्या चांदण्याला न शरदास मेघांविना साजरे शांत आकाश मी <br /></b></div></div></div><div class="gmail_default"><b>तुझ्या मोकळया वारूला वेगवारा मनासारखा सोबती वाहतो </b><br /></div><div class="gmail_default"><b>जरी शांत राहे तुझी आस आहे तुझे स्वप्न घेऊन मी चालतो </b><br /></div><div class="gmail_default"><br /></div><div class="gmail_default"><b>बटांच्या न पक्ष्यांस आधार आता जुन्या ओळखीचा नसे वृक्ष मी</b><br /></div><div class="gmail_default"><b>तुला शांतवाया मला साधणारा नसे राउळी धीर गंधार मी<br /></b></div><div class="gmail_default"><b>तुझे मूक अश्रू पहाटे दंवासारखे मी मुक्याने इथे झेलतो <br /></b></div><div class="gmail_default"><div class="gmail_default"><b>जरी शांत राहे तुझी आस आहे तुझे स्वप्न घेऊन मी चालतो </b></div></div></div><div class="gmail_default"><div class="gmail_default"><b><br style="background-color: white; color: #222222;" /></b></div></div></div><div class="adL"><br /></div><div class="adL">- मंदार. </div></div>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-63783963782256607032021-11-02T10:29:00.000-07:002021-11-02T10:29:09.584-07:00रंग माझा वेगळा - सुरेश भट<p><b>रंगुनी रंगात सा-या रंग माझा वेगळा, </b></p><p><b>गुंतुनी गुंत्यात सा-या पाय माझा मोकळा</b></p><p><br /></p><p>सुरेश भटांचं आयुष्य वादळी होतं. मला वाटतं हे गीत त्यांनी बरंचसं स्वत:च्या अनुभवांवर लिहिलं आहे. </p><p>आयुष्यातले उतार-चढाव बहुतेकांच्या नशिबी असतातच. पण सामान्यांच्या मानाने भटांच्या वाट्याला आलेले अनुभव अतिशय खडतर होते. पायाला पोलियो, शालेय जीवनातलं अपयश, त्यामुळे घरात आणि बाहेर दुय्यम वागणूक आणि उपेक्षा, आणि कालांतराने स्वत:ला काही अंशी सिद्ध करून देखील वाट्याला आलेली परकेपणाची भावना. </p><p>ह्या सगळ्यातून भटांसारखा कलंदर माणूस उत्कटतेनं जगत राहतो. अडचणी-दु:ख हे सहन करत असतानाही ते एक आपला वेगळा ठसा उमटवतात, आपला असा एक विलक्षण परीघ निर्माण करतात, आणि तो उत्तरोत्तर वाढवत नेतात. हे गीत म्हणजे या प्रवासाची कहाणी आहे. </p><p><b>रंगुनी रंगात सा-या रंग माझा वेगळा, </b></p><p><b>गुंतुनी गुंत्यात सा-या पाय माझा मोकळा</b></p><p>वाट्याला आलेली सुखं-दु:खं भोगताना आपला एक वेगळा रंग-ढंग आकार घेत जातो. प्राक्तन कोणाला चुकत नाही, पण भटांसारखे कलंदर ह्या जगरहाटीत गुंतूनही निराळीच उंची गाठतात.</p><p><b><br /></b></p><p><b>भोग जे येती कपाळी ते सुखाने भोगतो;</b></p><p><b>अन् कळ्या झाल्या कधीच्या सोशिल्या ज्याच्या कळा !</b></p><p>ह्या सोसलेल्या कळांच्या कळ्या-फुलं करण्याचा कलंदरपणा भटांसारख्यांकडेच असतो. भोवताली कितीही विदारक परिस्थिती असेल तरी आपल्या आतल्या प्रेरणेने काही लोक त्या चिखलातही कमळं फुलवतात. (ह्याची पराकोटीची साक्ष देतात ज्ञानेश्वरांनी आपल्या पाठीवर भाजलेले मांडे, किंवा Victor Frankl सारख्यांचे नाझी छळछावणीतले अनुभव.) आणि ह्यातून जात असताना फार थोड्या लोकांना भटांची खरी ओळख पटली आहे. एके ठिकाणी त्यांनी लिहिलंय, "<b>जाणते ही बाग माझ्या सोसण्याच्या सार्थकाला, मी इथे हे अमृताचे रोपटे रूजवून गेलो..!</b>"</p><p><br /></p><p><b>राहती माझ्यासवे ही आसवे गीतांपरी</b></p><p><b>हे कशाचे दुःख ज्याला लागला माझा लळा !</b></p><p>दु:ख सुद्धा पूर्ण झोकून देऊन भोगता येतं. त्या वेळच्या अश्रूंची झालेली गाणी भटांची साथ करत राहतात. नेहेमी त्यांच्या ओठांवर येत राहतात. इथे पुन्हा पुन्हा वाट्याला येणारी काही एक प्रकारची दु:खं भट सांगतायत - जी त्यांच्या आसपास घोटाळत राहतात - जणू त्यांना भटांचा लळा लागलाय! भटांचाच एक शेर आहे - "प्राण जाताना दग्याचा मी कुठे आरोप केला ? ओळखीच्या माणसांचे ओळखीचे घाव होते.." हे असे ओळखीचेच घाव पचवत भट पुढे जात राहतात.</p><p><br /></p><p><b>कोणत्या काळी कळेना मी जगाया लागलो</b></p><p><b>अन् कुठे आयुष्य गेले कापुनी माझा गळा ?</b></p><p>अन्याय, अवहेलना, उपेक्षा सहन करत करत भट स्वत:ला सावरू बघतात. पण हे करत असताना बाकीच्यांच्या वाटेला येणारं साधं आयुष्य, त्यातल्या लहान पण सोनेरी क्षणांना ते पारखे राहून जातात. </p><p><br /></p><p><b>सांगती तात्पर्य माझे सारख्या खोट्या दिशा :</b></p><p><b>"चालणारा पांगळा अन् पाहणारा आंधळा !"</b></p><p>ह्या प्रवासाच्या एका टप्प्यावर स्वत:ला नुसतं सावरूनच नाही, तर फुलवून भट प्रस्थापित होतात. एक उदाहरण म्हणजे बीएला दोनदा नापास झालेल्या सुरेश भटांचा ‘रंग माझा वेगळा’ हा काव्यसंग्रह एम.ए.साठी अभ्यासक्रमात क्रमिक पुस्तक म्हणून ठेवला जातो. पण हे होत असतानाही, स्वत:चे काही कर्तृत्व नसणा-यांनी (खोट्या मार्गदर्शकांनी) त्यांची उपेक्षाच केली. भटांच्या आयुष्याला एखाद-दोन विशेषणांत बंदिस्त करून त्यांच्या कामगिरीला छेद देण्याचा, कमी लेखण्याचा प्रयत्न झाला.. </p><p><br /></p><p><b>माणसांच्या मध्यरात्री हिंडणारा सूर्य मी :</b></p><p><b>माझियासाठी न माझा पेटण्याचा सोहळा !</b></p><p><br /></p><p>इथे शेवटच्या शेरात भट प्रखरपणाने प्रकट होतात. हा सगळा प्रवास हा फक्त सुरेश भट ह्या व्यक्तीच्या संघर्षाचा नसून, त्यांच्या कलंदर जगण्याने प्रेरित होणा-या अनेकांचा आहे. जेव्हा सगळीकडे अनीती पसरली आहे, दिलदारपणा संपला आहे, एकमेकांनी फक्त खाली ओढण्याचा खेळ चालला आहे, अश्या माणसांनी स्वत:च निर्माण केलेल्या मध्यरात्री, भटांसारखा एक कलंदर सूर्यासारखा हिंडतो आहे. आपल्या परिघातला अंधार निपटून टाकतो आहे. आपल्यासारखे उत्कट जगणारे कोणी शोधतो आहे. अश्या पेटून जगणा-यांबद्दल भटांनी लिहिलंय - <b>"जरी या वर्तमानाला कळेना आमची भाषा, विजा घेऊन येणा-या पिढ्यांशी बोलतो आम्ही!"</b></p><p><br /></p><p>भटसाहेबांसारखा गीतकार-गज़लकार पुन्हा होणं नाही.. त्यांच्या प्रतिभेला आणि जीवनदृष्टीला नकळत हात जोडले जातात! </p><div class="gmail_default" style="font-family: arial,sans-serif; font-size: small;"></div>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-80736410906356892582021-08-27T23:44:00.003-07:002021-08-27T23:44:55.500-07:00आहेस कुठे तू?<div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">मॅच अर्धी राहून गेली, आहेस कुठे तू?</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">चहा थंड होऊन गेला, आहेस कुठे तू?</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">विडी माझी, लायटर तुझा पेटवत होता</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">बन-मस्का वाळून गेला, आहेस कुठे तू?</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">गाडी माझी, पेट्रोल तू भरणार होतास</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">गोवा प्लॅन राहून गेला, आहेस कुठे तू?</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">तुझ्या शकील साहिरचा मी तलत रफ़ी</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">तापला आवाज विरून गेला, आहेस कुठे तू?</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">भेगांमधून हिरवे कोंब फुटू पाहत होते<br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">'अमलताश' गळून गेला, आहेस कुठे तू? </div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">- मंदार.</div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br style="background-color: white; color: #222222; font-size: small;" /></div>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-34223641515722250362021-08-27T02:51:00.002-07:002021-08-27T03:03:46.958-07:00कातरवेळ<p>परवा म्हणालास सरतंय वय, तसा संथ होतो आहेस</p><p>.. समुद्राकडे निघालेल्या नदीसारखा संथ हो</p><p>परवा म्हणालास सरतंय वय, तसा आवाज कापतो आहे</p><p>.. कातरवेळी समईपुढला भावभरला कंठ हो</p><p><br /></p><p>परवा म्हणालास सरतंय वय, डोळ्यांत चट्कन पाणी येतं</p><p>.. तापलेल्या जमिनीसाठी गर्द निळा मेघ हो</p><p>परवा म्हणालास सरतंय वय, तसं लक्षात राहात नाही </p><p>.. संध्याकाळी आभाळावर बगळ्यांची रेघ हो</p><p><br /></p><p>परवा म्हणालास सरतंय वय, दिसत नाही नीटसं काही</p><p>.. धुक्यामध्ये हरवलेली टेकडीवरची वाट हो</p><p>परवा म्हणालास सरतंय वय, उगाच गळा दाटून येतो</p><p>.. पाऊलखुणा कुरवाळणारी वाळूवरची लाट हो</p><p><br /></p><p>परवा म्हणालास सरतंय वय, तसा इवला होतो जीव</p><p>.. सुरकुतलेल्या हातांमधली मऊशार वीण हो </p><p>परवा म्हणालास सरतंय वय, पडदा पडेल खेळावर</p><p>.. मनात वाजत राहणारी आठवांची बीन हो </p><p><br /></p><p>- मंदार. </p>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-81317791355129706252021-08-07T23:14:00.008-07:002021-08-08T19:30:33.748-07:00दिवे लागले रे.. <p>दिवे लागले रे .. पं. अभिषेकींनी संगीत दिलेली आणि गायलेली शंकरबाब रामाणींची ही रचना खूप खोलवर हलवून गेली..</p><div class="gmail_default"><div class="gmail_default">(<a href="https://www.youtube.com/watch?v=8CC0rUKAwZU">तुम्ही इथे ऐकू शकाल</a>)</div><div class="gmail_default"><span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">दिवे लागले रे, दिवे लागले रे, तमाच्या तळाशी दिवे लागले रे </span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">दिठीच्या दिशा खोल तेजाळताना, कुणी जागले रे कुणी जागले ..</span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">रित्या ओंजळी दाटली पुष्पवृष्टी, </span><span style="font-family: georgia,serif;">असे झाड पैलाड पान्हावले </span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">जिथे मोकळा मी मला हुंगिताना, </span><span style="font-family: georgia,serif;">उरी गंध कल्लोळुनी फाकले </span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">उभ्या रोम-रोमातुनी चैत्रवाटा, </span><span style="font-family: georgia,serif;">कुणी देहयात्रेत या गुंतले..!</span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">आरक्त त्याच्या कृपेच्या कडा अन् </span><span style="font-family: georgia,serif;">उष:सूक्त ओठात ओथंबले</span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia,serif;">शंकर रामाणींनी त्यांची पत्नी मृत्युशय्येवर असताना ह्या ओळी लिहिल्या आहेत. तिच्या आयुष्याची अखेर समोर उभी असताना एका विलक्षण, विचित्र मानसिक अवस्थेत शंकर बाब सापडले, आणि त्यातून हे गीत बाहेर पडलं. </span><br /></div></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span face="Arial,Helvetica,sans-serif">बहुतेक काव्यामध्ये ’दिवे लागणे, तेजाळणे’ हे शुभ, आनंददायक प्रतीक म्हणून वापरलं जातं. पण हे गीत त्या अर्थाने साधं-सरळ इहलोकातलं आनंदगान नाही. आयुष्याच्या संध्याकाळी, परलोकाच्या उंबरठ्यावर उभ्या असणार्या एका योग्याचं मनोगत आहे हे. किंबहुना विचारी माणूस मृत्यू समोर असला की असा योग्याच्या भूमिकेत जातो, आणि अनेक गहन विचार त्याच्या मनात उचंबळून येतात. एका बाजूला, इहलोक आणि इथलं सगळं प्रिय ते सोडण्याची वेळ जवळ आलेली असते, आणि दुस-या बाजूला व्यक्तीचा आत्मा शरीराचा हा पिंजरा सोडायला उत्सुक असतो. त्या आत्म्याच्या दृष्टीने मृत्यू हा सरळसरळ दु:खदायक प्रसंग नसून, जगण्याच्या पुढचं नैसर्गिक पाऊल आहे. देशाटन करणा-या प्रवाश्याने जसा सहजपणे एका प्रदेशाचा निरोप घेऊन नदीपार दुस-या प्रदेशाकडे नावेतून जावं, तसं ह्या आत्म्याचं आहे ते शरीर गळून पडणार आहे, आणि तो पुढच्या प्रवासाला जायला मोकळा आहे. ग्रीक पुराणांमधली ’Styx' नदी ही अशीच इहलोक आणि परलोकाच्या सीमेवरची नदी आहे. </span></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span face="Arial,Helvetica,sans-serif"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><div class="gmail_default"><div class="gmail_default"><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">दिवे लागले रे, दिवे लागले रे, </span><span style="font-family: georgia,serif;">तमाच्या तळाशी दिवे लागले </span><br /></div></div><div class="gmail_default"><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">दिठीच्या दिशा खोल तेजाळताना, </span><span style="font-family: georgia,serif;">कुणी जागले रे, कुणी जागले..</span></div></div></div></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span face="Arial,Helvetica,sans-serif"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span face="Arial,Helvetica,sans-serif">रामाणींनी ’तमाच्या तळाशी दिवे लागले’ असं म्हटलंय. इहलोक सोडण्याच्या क्षणी, मृत्यू समोर असताना, अंधाराने भरून गेलेल्या आयुष्यातला शेवटचा किरण त्या मुक्तीच्या दिव्याचा आहे. हा दिवा त्या अंधाराचा समूळ नाश करणारा आहे - त्यामुळेच तो खोल तळाशी आहे. मनुष्याचे आतले डोळे आता त्या दिव्याकडेच लागले आहेत, आणि एक निराळीच जाग आली आहे. ही जाग आत्म्याच्या पातळीवरची आहे, ज्याची पुसटशी ओळख आता होऊ लागली आहे. कुणी जागले रे .. </span></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span face="Arial,Helvetica,sans-serif"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><div class="gmail_default"><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">रित्या ओंजळी दाटली पुष्पवृष्टी, </span><span style="font-family: georgia,serif;">असे झाड पैलाड पान्हावले </span></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-family: georgia, serif;">जिथे मोकळा मी मला हुंगिताना, </span><span style="font-family: georgia,serif;">उरी गंध कल्लोळुनी फाकले </span></div></div><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><div class="gmail_default"><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">मृत्यूच्या समीप, ह्या विचारी माणसाने इहलोकातलं सगळं अर्पण करून टाकलं आहे, त्यागलं आहे. हे मृत्युकाळी येणारं वैराग्य सांगणा-या संत तुकारामांच्या ओळी आहेत - "वैराग्याच्या शेणी लागल्या शरीरा, ज्ञानाग्नि लागला ब्रह्मत्वेसी". आता मानवाची ओंजळ परलोकातलं दान स्वीकारण्यासाठी मोकळी आहे. आणि पैलतीरावरचं ते झाड ह्या ओंजळीत फुलांचा वर्षाव करणार आहे. हा एक उंबरठा ओलांडून गेल्यावर आलेलं हलकेपण रामाणींनी गंधभाषेतून सां<wbr></wbr>गितलंय. आपल्या पाच जाणिवांमध्ये वासाची, गंधाची जाणीव ही सर्वात जास्त तरल, पण दीर्घकाळ सोबत करणारी आहे. त्याचा दाखला देऊन रामाणी सुचवतायत की जणू आत्मा आता स्वत:ला परत ओळखू लागलाय, आणि आपलीच खूण पटल्याचा एक निराळाच आनंद-कल्लोळ दाटलाय.. </div></div></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span face="Arial,Helvetica,sans-serif"><br /></span></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><div class="gmail_default"><span style="font-family: georgia, serif;">उभ्या रोम-रोमातुनी चैत्रवाटा; </span><span style="font-family: georgia,serif;">कुणी देहयात्रेत या गुंतले..!</span></div><div class="gmail_default"><span style="font-family: georgia, serif;">आरक्त त्याच्या कृपेच्या कडा अन् </span><span style="font-family: georgia,serif;">उष:सूक्त ओठात ओथंबले</span></div><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">शरीर सोडून आत्मा पुढच्या प्रवासाला निघाला.. आता पैलतीरावरची हाक ऐकू येतेय. एक नवी रोमांचक सुरुवात, चैत्र महिन्याची आठवण करून देणारी. आता जो देहयात्रेत गुंतला होता तो शारीरभाव मागे पडला, अनोळखी वाटायला लागला. परत तुकोबांची ओवी आठवते - "तुका म्हणे रक्षा जाली आपोआप । उजळला दीप गुरूकृपा"! आता दृष्टी पुढे स्थिर झाली - सूर्योदयाच्या अगदी सुरुवातीला लालिमा पसरतो तश्या कृपेने आश्वस्त होऊन ह्या नव्या पहाटेचं गीत दाटून आलं. </div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">शंकर रामाणींच्या ह्या गहनगंभीर रचनेला पं. अभिषेकींनी साजेसं संगीत दिलंय आणि त्यांच्याच आवाजाने अमर केलंय. गोव्याच्या ह्या दोन महान कलाकारांनी दिलेलं परलोकीचं देणंच. </div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></div><div class="gmail_default" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- मंदार.</div></div><div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"></div>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-70833835293632726542018-10-10T01:43:00.001-07:002018-10-10T01:43:04.150-07:00कवडसे<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><span class="gmail_default"></span><span style="font-family: georgia, serif;"></span><span class="gmail_default"></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">स्तब्ध</span><span class="gmail_default"> आकाशी उषेने</span></span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span style="color: white;"><div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="background-color: black; font-family: georgia, serif;">मुक्त यावे</span></div>
<span style="background-color: black;">पाखरांनी</span></span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<span class="gmail_default" style="background-color: black; font-family: georgia, serif;"><span style="color: white;">पानजाळीतून गावे </span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<span class="gmail_default" style="background-color: black; font-family: georgia, serif;"><span style="color: white;"><br /></span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><span style="color: white;"><div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black;"><span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"></span>सागराने<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"> </span><span style="font-family: georgia, serif;">श्रावणाचा<span class="gmail_default"> </span></span></span></div>
<div style="background-color: black; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="font-family: georgia, serif;">मेघ व्हावे</span></div>
<div style="background-color: black; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="font-family: georgia, serif;">अंतरीचे<span class="gmail_default"> </span></span></div>
<div style="background-color: black; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="font-family: georgia, serif;">चिंब ओले दान द्यावे</span></div>
<div style="background-color: black; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="background-color: black; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"></span>पावसाने<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"> </span><span style="font-family: georgia, serif;">काळजाशी</span><span style="font-family: georgia, serif;"> </span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="font-family: georgia, serif;">ऊन घ्यावे</span><span style="font-family: georgia, serif;"> </span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">या नभाला</span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">सप्तरंगी स्वप्न द्यावे</span></div>
</span></div>
</span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<span class="gmail_default" style="background-color: black; font-family: georgia, serif;"><span style="color: white;"><br /></span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<span style="background-color: black; color: white;"><span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"></span><span style="font-family: georgia, serif;">या</span><span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"> नभाने चांदण्यांची</span></span></div>
<div style="font-size: small;">
<span class="gmail_default"><span style="color: white;"><div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><span class="gmail_default" style="background-color: black;">शाल ल्यावी</span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">
<span style="background-color: black;">मोजताना</span></div>
<span style="background-color: black;">या<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"> भुईला नीज यावी</span></span></div>
<div style="background-color: black; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="background-color: black; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="background-color: black;">
<span style="font-family: georgia, serif;">- मंदार.</span></div>
</span></span></div>
</div>
Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-67527057340181561012018-09-16T23:44:00.001-07:002018-09-16T23:50:29.130-07:00भंगार..!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-family: arial, helvetica, sans-serif; font-size: small;">
<div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<div class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><span class="gmail_default"></span><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">अरे</span><div class="gmail_default" style="display: inline;">
भंगार भंगार, नवे </div>
मिळे जुन्यावर</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><div class="gmail_default" style="display: inline; font-family: georgia, serif;">
<div class="gmail_default" style="display: inline;">
</div>
<span style="font-family: arial, sans-serif;">आधी</span><div class="gmail_default" style="display: inline;">
तराजू लटके, चार</div>
</div>
<span style="font-family: georgia, serif;">दमड्या </span><div class="gmail_default" style="display: inline; font-family: georgia, serif;">
</div>
<span style="font-family: georgia, serif;">हातावर </span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<div class="gmail_default" style="display: inline; font-family: georgia, serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<div class="gmail_default" style="display: inline; font-family: georgia, serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">अरे भंगार भंगार, वाया कधी म्हणू नये</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white; font-family: georgia, serif;">मारकुट्या<div class="gmail_default" style="display: inline;">
नव-याला, ’राया’ कधी म्हणू नये</div>
</span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white; font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; font-family: georgia, serif;"><span style="color: white;"><span class="gmail_default"></span>अरे भंगार भंगार, <div class="gmail_default" style="display: inline;">
मोह-</div>
माया म्हणू नये</span></span><div>
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: georgia, serif;"><div class="gmail_default" style="display: inline;">
</div>
मावळतीच्या देण्या<span class="gmail_default"></span>ला, <span class="gmail_default"></span></span><span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"></span><span style="font-family: georgia, serif;">कधी</span><span style="font-family: georgia, serif;"><span class="gmail_default"> </span><div class="gmail_default" style="display: inline;">
’</div>
द<div class="gmail_default" style="display: inline;">
</div>
या<div class="gmail_default" style="display: inline;">
’</div>
</span><span style="font-family: georgia, serif;"></span><span style="font-family: georgia, serif;"> म्हणू नये</span><span style="font-family: georgia, serif;"> </span></span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white; font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<div>
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: georgia, serif;"><span class="gmail_default"></span>अरे भंगार भंगार,</span><span style="font-family: georgia, serif;"> उरलं-सुरलं<div class="gmail_default" style="display: inline;">
मायाजाल</div>
</span></span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: georgia, serif;"><div class="gmail_default" style="display: inline;">
</div>
</span>मन<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"> भरलं भोगून, पाणी सोडावं खुशाल</span></span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white; font-family: georgia, serif;"><br /></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white; font-family: georgia, serif;"><div class="gmail_default" style="display: inline;">
</div>
</span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"></span><span style="font-family: georgia, serif;">अरे भंगार भंगार,</span> होई<span class="gmail_default" style="font-family: georgia, serif;"> मोहाचा निरास</span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white; font-family: georgia, serif;">देणा-याच्या<span class="gmail_default"> हातांनाही, येई फुलांचा सुवास</span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="color: white; font-family: georgia, serif;"><span class="gmail_default" style="background-color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="color: white; font-family: georgia, serif;"><span class="gmail_default" style="background-color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">
<span style="font-family: georgia, serif;"><span class="gmail_default"><span style="background-color: black; color: white;">- मंदार</span></span></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-29113177756711252822016-01-08T02:00:00.000-08:002016-01-08T02:00:42.245-08:00प्रतिबिंब<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: arial, sans-serif;">असा गंंध वा-यावरी स्वार होता</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">तिच्या कुंतलांनी फुलारून जावे</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">असा बासरीचा निळा सूर येता</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">तिच्या रोमरोमात गाणे भिनावे</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">असे पान-पानात वैशाखसोने</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">बहाव्यापरी ती झळाळून यावी</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">असा श्रावणाचा धरास्पर्श होता</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">शहारून संकोचिनी ती मिटावी</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">असा मी रसासक्त रंगून जाता</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">तिने खोल माझ्यात हरवून जावे</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">पहाटे पहाटे तिला नीज येता</span><br style="font-family: arial, sans-serif;" /><span style="font-family: arial, sans-serif;">पुन्हा स्वप्नमार्गे मला बोलवावे </span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: arial, sans-serif;"><br /></span></span>
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: arial, sans-serif;"><br /></span></span>
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: arial, sans-serif;">- मंदार.</span></span><br />
<br /></div>
Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-41353927373838384552016-01-07T22:43:00.000-08:002016-01-08T02:02:58.254-08:00यिन - यांग<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<div class="gmail_default" style="display: inline; font-family: georgia, serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"></span></div>
<span style="background-color: black; color: white;">मागण्यात काही चूक नाही, मागण्यात पाप नाही. </span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">पाप आहे ते लाचारीत, खोटेपणात, आणि कृतघ्नतेत. </span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">"ऊं! हे कशाला?" असं विचारण्याच्या ओघात माझ्यासारख्या नास्तिकानं विचारलं होतं - "कशाला जायचं जोगवा मागायला?" </span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">"ठीक आहे. जोगव्याचं समर्थन नाही करणार मी. आणि तसंही कसलेसे धार्मिक संकेत आणि रूढी-परंपरा ठेवूया बाजूला. पण असंही बघ. आपण मागण्याबाबत बोलू."</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">"बरं."</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">"अरे, मानानं जगणारी, टुकीनं संसार करणारी माणसं आपण. पण वेळ आली तर नि:संकोच, प्रसंगानुरूप, लाचार न होता पण परिस्थितीची जाणीव ठेवून आपल्याला समाजाकडून काही मागता आलं पाहिजे. आपल्याच धुंदीत नेहेमीच असणारे, दारावर आलेल्या भिक्षुकाला कधीच रिकाम्या हाती जाऊ न देण्याची प्रौढी मनात का होईना मिरवणारे आपण, कधीतरी कोणाच्या दारात उभं राहून काही मागून तर पाहूया. </span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">स्वत:साठी नको मागूस फार तर. विनोबांनी नाही भूदान मागितलं? विनोबांचं सोड. आपण नाही रे तितके मोठे. पण अहंता बाजूला ठेवून काहीतरी मागणं जमेल आपल्याला? जितक्या सहज, (आणि स्वत:ला शाबासकी देत) आपण दुस-यांच्या डोक्यावर ऋणाची बोचकी ठेवत-ठेवत जातो, तितक्याच साधेपणानं दुस-यांचं काही ऋण आपल्याही माथ्यावर घेणं जमेल? देवीच्या नावाने माग किंवा देशाच्या नावाने, दोन मुठी धान्य माग किंवा हजारो बिघे जमीन. मागून तर पहा. स्वत:पलीकडे जाण्याची, एकतर्फी ऋणाच्या कल्पनेतून मुक्त होण्याची संधी आहे ती.</span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">मागण्याला जर कमीपणाचं समजत असशील तरी प्रसंगानुरूप वाकण्यात, एक पाऊल मागे जाण्यात कमीपणा नाही. शहाणपणा आहे. अन्यथा कोणासमोरही न वाकणा-या सम्राटालाही नतमस्तक व्हायला एखाद्या भिक्षुकाचे पाय हवेत. आणि तशी संस्कृती असणं हे बहुतांशी शहाणपणाचं आहे. सगळ्यांना नाही रे पुरत अंत:स्थ जाणीव नम्रता टिकवायला. मातीचे का होईना, बाहेरचे पाय हवे असतात डोकं टेकवायला. आत बघण्याची वाट ही अशीही जाऊ शकते.</span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
</div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;">ताठ मानेनं जगण्याची कल्पना धरून असताना, आपल्याला वाकताही यायला हवं. जसं देता यायला हवं तसं मागताही यायला हवं. त्या मागण्यात लाचारी नसावी; देणा-याला घातलेली सच्ची हाक असावी. </span></div>
<div style="font-family: arial, sans-serif;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white;">डोळे उघड आणि निसर्गाकडे पाहा. </span><span style="background-color: black; color: white;">अनेक कडेकपारी, गुहागरुड, द-याखोरी, झाडंपाडं, नदीनाले अंगावर खेळवणारा पर्वत बघ. आणि नेमाने त्याच्या माथ्यावर बरसणारं आकाश. माझ्या दृष्टीनं दोघंही मोठे. पण बघ तो महाकाय पर्वत किती शांतपणानं, सचैल भिजून घेतोय पावसात. आकाशीचं देणं स्वीकारण्यातलं देखणंपण ह्याच्याकडून शिकावं! डोळे मिटून दाट अरण्यात ध्यानस्थ बसलेला ऋषीच जणू. वीजवारं-पाऊसपाण्याची संततधार आधी आपल्या माथ्यावर घेऊन आपल्या लेकरांना हलकेच न्हाऊमाखू घालणारा बाप. </span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white;">त्या डोंगरासारखंच, आकाशातलं ऋण झेलता यायला हवं.. इतकं की </span><span style="background-color: black; color: white;">आपलं घेणं देखणं होऊन जावं. </span><span style="background-color: black; color: white;">" </span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span>
<span style="background-color: black; color: white;">- मंदार.</span></div>
<div>
<br /></div>
</div>
Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-89424568767299949362014-02-19T16:09:00.002-08:002014-02-19T16:10:52.440-08:00मी जाता..<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: white; font-family: arial;"><b style="background-color: black;">"मी नसले, तर कोणाचं किती अडेल..?</b></span><br />
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">म्हणजे, कामावर आहोत आम्ही ८ जण,</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">तर तिथे एक-अष्टमांश अडेल.</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">आपल्या दोन्ही घरांत मिळून एक-दशांश अडेल,</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">मित्रमंडळीत एक-पंचवीसांश,</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">नातेवाईकांच्या गोतावळ्यात एक-शतांश अडेल.</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">म्युन्सिपाल्टीच्या निवडणुकीत एक-दशसहस्रांश..?</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">आणि ह्या येवढ्या मोठ्या देशा-दुनियेत</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">शंभरावर कोटीत एक भाग अडेल माझ्याशिवाय."</span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></b></div>
<div style="font-family: arial;">
<b><span style="background-color: black; color: white;">"तू नसशील, तर माझं सोळा आणे अडेल." </span></b></div>
</div>
Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-13560236679417859112013-12-05T12:24:00.000-08:002013-12-05T12:25:27.891-08:00प्रतीक्षार्थ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">मावळत्या शुक्रामागुन </span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">मधुरात्र लाजरी येईल</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">किरणांना खेळायाला </span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">दंवबिंदू देऊन जाईल</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">चांदवा - प्रियाचा भास!</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">बरसेल सखीची प्रीत</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">हेव्याने धरणी लाविल</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">चंद्राला काजळतीट</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">वाळूवर लपलप लाटा</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">सा-याच खुणा पुसतील</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">उमटेल पुन्हा आशेने</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">कधि पाउल संयमशील?</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">थकलेली पिवळी पाने</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">गळतील तळ्याच्या काठी</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">आरक्त-धवल शोकाकुल</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">प्राजक्त मूक सांगाती</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div style="font-family: arial;">
<span style="background-color: black; color: white;">तुज अलगद आठवताना</span></div>
<div style="font-family: arial;">
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">मन गवतफुलांचे होईल</span></div>
<div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">हुरहूर - मधाचा ठेवा!</span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">त्या फूलपाखरा देईल</span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">"तू अशीच येशिल, येशिल"</span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">गुणगुणता मिटेन डोळे</span></div>
</div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">मम स्वप्न-स्वर्ग-अनुगामी</span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">सोपान दंवाने ओले..</span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;"><br /></span></div>
<div>
<span style="background-color: black; color: white;">- मंदार.</span></div>
</div>
</div>
Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-73285780286451191122013-12-01T02:09:00.001-08:002013-12-01T09:45:47.624-08:00कुणी बुद्धी घेता का बुद्धी? <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">कुणी बुद्धी घेता का बुद्धी?</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">घ्या ना थोडीतरी, ताई!</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">मूठभर तुम्हाला देऊ, दादा?</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">अति झालेल्या अकलेला</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">गि-हाईक शोधतोय मी.</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">खूप महागात पडतीये मला..</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">पडता भाव घेऊन खपवतोय झालं.</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">आमचे येथे बुद्धी विकणे आहे!</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">बक्कळ अक्कल, मार्मिक मती,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">कवीची कल्पना, अल्पशी प्रज्ञा,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">झालंच तर -</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">तिखट तर्क, वैज्ञानिक जाण,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">माणुसकीचं तत्त्वज्ञान,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">सगळा माल अहंकार-भेसळमुक्त मिळेल.</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">(असं नुस्तं लिहायचं असतं, हेही शिकलोय नुकताच!)</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">अक्कल बाजूला ठेवल्याशिवाय</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">साधं रोजचं जगता येत नाहीये!</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">शाळेच्या वर्गात रोज घोकतो ती प्रतिज्ञा</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">बाहेर आल्यावर सहज विसरता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">मूल्यशिक्षणाच्या तासाला कानावर पडलेलं</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">शाळेबाहेरच्या कचराकुंडीत फेकता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">कॉलेजमधला लोकप्रिय खेळ -</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">"आधी शिक्षक (चांगलं शिकवणार), </span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">का आधी विद्यार्थी (नियमित हजेरी लावणार)"</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">उगाचच माझं डोकं फिरवतोय!</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">देवळाच्या पायरीवर बसलेल्या भिका-यांकडे दुर्लक्ष करता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">(जर "देतो, तो देव" असेल, तर ते आत जाऊन</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">काही मागण्या ऐवजी तुम्हा-आम्हा माणसांना का मागताहेत?)</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">आडनाव विचारल्याशिवाय देवाची सेवाही करू देत नाहीत, हे</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">"आपलं तर दर्शन झालं ना घेऊन" असं म्हणून सोडून देता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">सोन्यानं मढलेल्या सुरेख मूर्ती पाहून</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">रोज अर्धपोटी झोपणा-या करोडोंना विसरता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">घरातला कचरा काढून उंब-याबाहेर फेकता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">आज आपल्याला देवालयांपेक्षा शौचालयांची गरज आहे</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">हे कोणी म्हणलं तर त्याची टर उडवता येत नाहीये..</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">जी बुद्धी वापरून विज्ञान शिकलो, इंजिनीयर झालो,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">ती बुद्धी फक्त इंजिनियरिंगच्या कामात</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">आणि पैसे कमवायलाच वापरायची;</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">पण ते पैसे कसे, कशासाठी वापरायचे</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">हे ठरवताना मात्र गहाण टाकायची - जमत नाहीये!</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">रोजच्या बातम्या ऐकवत नाहीयेत,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">त्याच त्याच नेत्यांना निवडून देता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">"अहो, भ्रष्टाचार असायचाच, आपलं ठीक चाललंय ना?"</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">असं चहाकटिंग मारता मारता म्हणता येत नाहीये,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">इतकं काय, "हर फ़िक्र को धुएं में उड़ाना" पण जमत नाहीये!</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">खरं तर हे इतकं सरळ आहे -</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">माझं डोकं हे बुद्धी वापरण्यासाठी नाहीच,</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">नंदीबैलासारखं सगळ्या रूढी-परंपरा-पद्धतींना</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">"हो, हो" म्हणण्यासाठी आहे!</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">(आणि हो - पैसे कमवण्यासाठी. त्याचं सोंग नाही आणता येत!)</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">त्या बुद्धीने कठीण, गहन प्रश्न विचारायचेच नाहीत,</span></span><br />
<span style="color: white;"><span style="background-color: black;"><span style="font-family: arial;">लोक सांगत आले ते ऐकत जायचं, तसंच करत जायचं,</span><span class="sew3lzm15fsk21y" style="font-family: arial;"></span><span class="sew3lzm15fsk21y" style="font-family: arial;"></span></span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">आपल्याला पटो, न पटो... - हे जमतच नाहीये!</span></span><br />
<span style="color: white; font-family: arial;"><span style="background-color: black;">.. तुम्ही घेऊन टाकलीत तर नक्की जमेल!</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><br style="font-family: arial;" />
<span style="font-family: arial;">कुणी बुद्धी घेता का बुद्धी?</span></span><br />
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: arial;"><br /></span></span>
<span style="background-color: black; color: white;"><span style="font-family: arial;">- मंदार.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span class="sew3lzm15fsk21y" style="color: #222222; font-family: arial; font-size: x-small;"></span></div>
</div>
Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-45727478396347467582012-04-23T12:09:00.000-07:002012-04-23T15:18:24.171-07:00शपथ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
"अळीमिळी गुपचिळी," - तुझी शपथ आगळी -<br />
"गाणी नि:शब्द ओळींची, सारे शब्दावीण" - खुळी!<br />
<br />
"देणी ओठांनी द्यायची घेणी कुशीत घ्यायची<br />
देहावरची वळणं अंगुळ्यांनी वाचायची<br />
<br />
श्वासांमधली शांतता कानी टिपून घ्यायची<br />
गळां आलेली कहाणी दिठीतून सांगायची<br />
<br />
पहाटेस अधरांनी गालबोट लावायचं<br />
सांजवात ओंजळीत हसू उजळवायचं<br />
<br />
पश्चिमेच्या सांगाव्याचं गाणं गळा माळायचं<br />
माझ्या शुभ्र कळ्यांतलं तू रे केशर व्हायचं"
<br />
<br />
<br />
- मंदार.</div>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-15943610873778172132011-03-29T17:34:00.000-07:002011-03-29T21:11:32.863-07:00...सखि मावळला पश्चिमरेषेपाशी, <br />चंद्रमा स्तब्ध आकाशी<br />बघ विसावला अस्ताचलमाथ्याशी,<br />मध सांडुन उंबरठ्याशी<br />वाळुन गेल्या निशिगंधाच्या राशी,<br />उललेल्या ओष्ठकळ्यांशी<br /><br />सोडून उद्याची भ्रांत,<br />ये नीज अशी गं शांत,<br />तू रातराणी रतिक्लांत -<br /><br />ही मालवतो आता ज्योत उशाची,<br />थरथरती रात्रभराची<br />तू मिटून घे जादू दो नयनांची,<br />भिरभिरत्या सुमपंखांची<br />गं शपथ तुला भिजलेल्या गालांची,<br />दंवभरल्या गवतफुलांची<br /><br />होते अरुणाची नांदी<br />संपला खेळ स्वच्छंदी<br />ओसरे तमाची धुंदी - <br /><br />मी आठवतो सरल्या संध्याकाळी,<br />घन उतरे गौर कपाळी<br />मन बैरागी फिरते रानोमाळी <br />पाखरू फुलांच्या गाली<br />सखि झोपी जा शांत चंपकाखाली,<br />ओढून मृदेची लाली<br /><br /><br />- मंदार.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-85164776940543507922011-02-24T19:41:00.002-08:002011-02-24T19:43:25.946-08:00होडी.तीती, तोतो, तोतींनो,<br /><br />पोटात वाटलं तर; वाटलं की -<br />घ्या एक कागद.<br />लिहा त्यावर मोकळं, उमदं काही,<br />मोत्यांच्या अक्षरांत.<br /><br />शंका-तक्रारींना थांबवा दाराबाहेर.<br />खिडक्या मात्र उघड्याच ठेवा -<br />अकस्माताच्या गाठींसाठी.<br /><br />अलगूज रानधून गुणगुणत<br />उधळा त्या कागदावर<br />विश्वासाचे शाश्वत रंग.<br />खोट्या आशांचा मुलामा टाळून.<br />आकार, नक्षीची काळजी सोडून.<br /><br />हलक्या हलक्या घड्या घालत<br />करा एक होडी त्याची.<br />उचला सांभाळून,<br />नावडलेले कोपरे न मुडपता,<br />अन् द्या सोडून अलगद.<br /><br />पावसाशी दंगा करत<br />होडी पुढे जाताना,<br />खूप पावसाळ्यांपूर्वीचा<br />तो खेळ आठवेल ना?<br /><br /><br />- मंदार.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-5911410659633910462010-12-22T18:41:00.000-08:002010-12-23T09:53:07.431-08:00संध्याछायादीस गढूळला आता त्यात हरवलं रान<br />काळ्या चुन्यात रंगून काजळलं पान पान<br /><br />हरवलाय तो पार, ती तापलेली दुपार अन् पानाच्या डब्यांतली कात-चुन्याची कुजबूज. सुरकुतलेल्या सुपा-या परतल्यात आपापल्या चंचीत. आता वाट बघायची दोन आगींची - एक भाकरी देऊन पोट भरणार, दुसरी गप्पा रंगवून मनभर होणार. तिसरी? - ती ओघळून गेलीये शेजेवरून कधीच.<br /><br /><br />दीस सावळा कुंभार आला घरास दमून<br />पांढुरकी बाराबंदी दिली हळू उतरून<br /><br />हातावरची माती झालीये आता कोरडीठण्ण. तळहात दिसतोय उन्हाळ्यातल्या भेगाळ जमिनीसारखा. अंग अन् अंगावरचं कापड दोन्ही सैल झालेत वा-यानं. बघ उडलं, उडलं.. उडून गेलं!<br /><br /><br />दीस तंबू एकखांबी एक त्याचा मक्तेदार<br />आता हजार चांदण्या घुमटाला तोलणार<br /><br />सोन्याचा भलामोठा हंडा फुटून मोहरा झाल्यात अंगणभर. कोणी वेडा बसेल आता त्या वेचीत. तशीही आठवणींच्या पारंब्यांना लटकत भुतासारखी रात्र काढायची खोड आहेच त्याला.<br /><br /><br />दीस बाहेर उन्हात एक थकला जीवक <br />मनडोहात काळोख्या आता शोधतो दीपक<br /><br />भगभगीत प्रकाशात जे दिसलं नाही, ते अंधार दाखवू शकेल? हो, कदाचित; जिथं हरवलंय तिथं शोधलं तर. नाहीतर दिवास्वप्न आहेच, उद्या संध्याकाळचं.<br /><br /><br /><br />मंदार.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-38712158343598450882010-11-06T00:07:00.000-07:002010-11-08T10:30:48.814-08:00कृष्णछायादीस मावळला आता त्यात हरवली वाट<br />शोधे देवकीचा देव कान्ह्यासाठी एक घाट<br /><br />दीस निवळला आता त्यात हरवली जाग<br />राख गोकुळाच्या मनी, आग उद्धवाचा राग<br /><br />दीस झाकोळला आता त्यात हरवली राधा<br />सावळ्याच्या आठवांची वेडीखुळी भूतबाधा<br /><br />दीस गढूळला आता त्यात हरवले रान<br />श्याम कात-चुन्याविना मीरा काजळले पान<br /><br />दीस आकळला आता त्यात हरवली आस<br />होतो अर्जुनाच्या मनी कर्तेपणाचा निरास<br /><br /><br />मंदार.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-60858892337259404532010-07-24T02:57:00.000-07:002010-07-24T11:02:23.352-07:00मावसबोलीतल्या कवितामोठी मुलं-मुली त्यांना कधी लहर आली की उगाच लिंबूटिंबूंनाही खेळायला घेतात, तसा मला आज <a href="http://randomvichar.blogspot.com/2010/07/blog-post_24.html">सई</a>कडून "मावसबोलीतल्या कवितां"चा खो मिळाला, तेव्हा डोक्यात "जिहाल-ए-मिस्कीं" ही अमिर खुस्रोंची दोन भाषांतली रचना आली. लहानपणापासून भरभक्कम संख्येने लाभलेल्या नातेवाईकांत राहिलो असल्यामुळे असेल कदाचित - एक सोडून दोन मावसबोल्या असलेली ही कविता निवडलीये. पर्शियन आणि ब्रज अश्या दोन भाषांत एक-आड-एक ओळी असलेली अप्रतिम रचना आहे ही. (पुढे पर्शियन, अरबी, तुर्की, हिंदी - <span>अश्याच</span> मिश्रणातून उर्दू जन्माला आली.)<br /><br />ही रचना मी पहिल्यांदा गुलाम अलींच्या आवाजात <a href="http://www.youtube.com/watch?v=LV5UibHJZyQ">इथे</a> ऐकली होती. माझ्या नाहीत पण निदान माझ्या खापर-खापर-खापर-..-खापर पणजी-पणजोबांच्या तरी मावसबोल्या असू शकतील अश्या ह्या दोन भाषांमधलं काव्य पेलायला घेतलंय - चू. भू. द्या. घ्या.<br /><br />'अनुवाद' करताना माहितीजालावर एक-दोन ठिकाणी मिळालेला इंग्रजी अनुवाद आधाराला धरलाय. पण (त्यांनी समाधान न झाल्यामुळे) उनाड मुलं पावसात आईबरोबर रस्त्यावरुन चालताना जेवढं तिचं बोट धरतात तेवढाच.<br /><br /><br />मूळ रचना:<br /><br />Zehal-e miskin makun taghaful, duraye naina banaye batiyan,<br />ki taab-e hijran nadaram ay jaan, na leho kaahe lagaye chhatiyan.<br /><br />Shaban-e hijran daraz chun zulf wa roz-e waslat cho umr kotah,<br />Sakhi piya ko jo main na dekhun to kaise kaatun andheri ratiyan.<br /><br />Yakayak az dil do chashm-e jadoo basad farebam baburd taskin,<br />Kise pari hai jo jaa sunaave piyare pi ko hamaari batiyan.<br /><br />Choo sham-e-sozan, choo zarra hairan, ze muhre-aan mahgushtam aakhir,<br />Na neend naina na ang chaina na aap aaven na bhejen patiyan.<br /><br />Bahaqq-e roz-e wisal-e dilbar ki daad mara ghareeb Khusrau,<br />Sapet man ke waraaye raakhun jo jaaye paaon piya ke khatiyan.<br /><br />- Amir Khusro.<br /><br /><br />अनुवादाचा प्रयत्न:<br /><br />"का दृष्टि वळविसी दूर, विरहि मी चूर-चूर तुझिया रे,<br />हा श्चास तुटत चालला, उराशी मला धरी सदया रे,<br />बोलुनी भुलविणे किती! रात्र सवतीसवेच सरली रे!<br />मम धीर सुटत चालला, आपुली मला करी सखया रे!<br /><br /><br />हे लांब कुरल तव केश जसा विश्लेष दीर्घ रात्रीचा,<br />भासते आयु अत्यल्प जसा दिन स्वल्प तुझ्या भेटीचा,<br />रात्र न ही कंठवी दिसे मुखरवी न तो सखयाचा,<br />सखी! मार्ग तो सांग! जाळि सर्वांग अग्नि विरहाचा.<br /><br /><br />नेत्रांनी दावुन कळा लावुनी लळा जिंकिले होते,<br />जाणिले सखे सहजीच, मी न माझीच राहिले होते,<br />हे ऐकुन नि:श्वसतात, सख्या श्रवतात विरहिणी-गीते -<br />पण विरहाची ही कथा कुणितरी कथा जाउनी त्यांते!<br /><br /><br />ज्योत माझि थरथरे भरे कापरे भान ना राही,<br />तव प्रेमाग्नीचा संग रक्त रतिरंग अंगि रे वाही,<br />निद्रेला झाले वंचित तरिही किंचित आशा राही -<br />पाहीन तुझे पाऊलच किंवा चाहुल लागो काही!"<br /><br /><br />परि एकच निश्चय मनी करे मानिनी 'अमिर' सांगती,<br />"पाहते सख्याची वाट असो घनदाट तमाची भीती,<br />मोहते जरी मज वाट जात जी थेट सख्याच्या पुढती,<br />आदरिते मीलनदिन तो, शील न ब्रजबाला सोडती."<br /><br /><br />- मंदार.<br /><br /><br />आता माझा 'खो' <a href="http://vattelte.blogspot.com/"><span>प्रिया</span></a> ला!Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-8129237368106366892010-07-21T17:46:00.000-07:002010-07-22T14:26:36.198-07:00समुद्र.फार प्रेमळ आहे ती.<br />हक्कानं जिच्याकडून लाड करून घ्यावेत अशी. <br />खट्टी-मीठी. <br />दिवसभर तोंडात धरली <br />तरी हव्याश्या वाटणा-या चिंचेसारखी लाघवी.<br />उगाच नुसत्या मिट्ट गोड साखरेसारखी नाही.<br /> <br />तिच्या नात्यांकडे पाहिलं तर<br />पोटातली माया समजते हळू-हळू. <br /><br />कुरळे अल्लड केस एकत्र घेऊन<br />एक सुरेख वेणी घालावी, तशी<br />एकमेकांत गुंफलीयेत तिची सगळी नाती. <br />आहेत मोजकीच, पण अगदी घट्ट. <br />एकाच डोंगरातून उड्या मारत येणारे झरे <br />एकत्र येऊन नदी साजरी करतात तसंच. <br /><br /><br />तो?<br />वेडाय फक्त. <br />मनास आल्याशिवाय काहीच नाही करणार कधीच. <br />आणि तसं वागण्याचे जे काही भोग असतील<br />ते आनंदात भोगणार. <br />पश्चात्ताप वगैरे गोष्टींना मनात जागाच नाही.<br />सारख्या काही ना काही केलेल्या धडपडींचं बक्षीस <br />म्हणून खरचटणं ठरलेलंच. <br />ते उगाच लपवणार नाही <br />आणि दाखवत फिरणारही नाही.<br />मनात जपून मात्र ठेवणार!<br /> <br />त्याची सगळी नाती म्हणजे मनसोक्त भटकणा-या, <br />कधी मनात आलं तरच एकमेकींना चेहरा दाखवणा-या<br />डोंगरातल्या चुकार पायवाटा.<br />वैरिणी नसतील, पण सोय-याही नाहीत.<br />एकाच मनगटातून निघणारी <br />पण बाकी काहीच साम्य नसलेली पाच बोटं. <br /> <br /> <br />एकदा ते दोघं भेटले. <br />आणि मग भेटतच राहिले. <br /> <br />पुढे कधीतरी त्याची नातीही भेटली एकमेकांना,<br />तेव्हा त्याच्या लक्षात आलं -<br />समुद्राशी भेट जवळ आल्यावर <br />नदीला फाटे फुटतात <br />तेवढीच काय ती लांब होती एकमेकांपासून. <br />आणि त्याच्याच आतून आलेली ती सगळी, <br />एकदा समुद्रात मिसळून गेल्यावर <br />वेगळी का करता येणार होती? <br /> <br />नाती त्याची होती,<br />समुद्र तिचा.<br /><br /><br />- मंदार.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-12805628398533940882010-06-29T08:38:00.000-07:002010-06-29T08:42:40.576-07:00युग्म<div>दोन ओठांतून येती </div> <div>कधी वेगळे का शब्द?<br /><br /></div> <div>दोन कानांत घुमती </div> <div>कधी वेगळे का सूर?<br /><br />दोन डोळे पाहती का </div> <div>कधी वेगळीच स्वप्नं?</div><br /><div>दोन पावलांची होते </div> <span>कधी</span> <span>वेगळी</span> <span>का</span> <span>वाट</span>?<br /><br /><br />- <span>मंदार</span>.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-71809836137244466092010-02-17T01:01:00.000-08:002010-02-17T01:38:24.601-08:00विद्यापती ठाकूर - दोन कविता<span style="font-size:100%;">चौदाव्या शतकातल्या 'विद्यापती' नावाच्या कवींची एक कविता कालच <a href="http://www.poetry-chaikhana.com/">Poetry Chaikhana</a> नं पदरात घातली. ती अशी:<br /><br /></span><span style=";font-family:Georgia,Times New Roman,Times,serif;font-size:100%;" >As the mirror to my hand,<br />the flowers to my hair,<br />kohl to my eyes,<br />tambul to my mouth,<br />musk to my breast,<br />necklace to my throat,<br />ecstasy to my flesh,<br />heart to my home --<br /><br />as wing to bird,<br />water to fish,<br />life to the living --<br />so you to me.<br />But tell me,<br />Madhava, beloved,<br />who are you?<br />Who are you really?<br /><br />Vidyapati says, they are one another.<br /><br /><br /><br />आज गायत्रीची <a href="http://bolaacheekadhee.blogspot.com/2010/02/blog-post.html">ही ताजी नोंद</a> वाचली, त्यात तिने विद्यापतींच्या ह्या दुस-या एका कवितेचं सुरेख मराठी रूपांतर केलंय -<br /></span><span style="font-size:100%;"><br />He promised he'd return tomorrow.<br />And I wrote everywhere on my floor:<br />"Tomorrow."<br /><br />The morning broke, when they all asked:<br />Now tell us, when will your "Tomorrow" come?<br />Tomorrow, Tomorrow, where are you?<br />I cried and cried, but my Tomorrow never returned!<br /><br />Vidyapati says: O listen, dear!<br />Your Tomorrow became a today<br />with other women.<br /><br /><br /><br />ह्या कवितेचं हिंदीत रूपांतर करण्याचा माझा प्रयत्न:<br /><br /><br />कल लौटने का दे वचन चल जो दिये मोरे पिया,<br />रंग 'कल' के नाम का घर-द्वार को मैंने दिया ।<br /><br />पूछता है पौ के फटते ही मुझे ये गांव सारा,<br />"श्यामला री, अब बता दे आयेगा कब 'कल' तोरा?"<br /><br />मोरे 'कल', सबकुछ मोरे, अब किस डगर ढूंढूं तोहे?<br />रो-रो के ये मन भोर को ही रात की छाया में है ।<br /><br />"छोड, प्यारी, स्वप्न टूटा" कहत हैं विद्यापति,<br />"तोरा 'कल' तो हो चुका है आज सौतन-संगति"।<br /><br /><br />- मंदार.<br /></span>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-13257113916853591432010-02-13T19:34:00.000-08:002010-02-14T07:51:27.336-08:00ओंडके<span title="Click to correct"><br /><br />जा, तू जा सखी माघारी.<br />नको आज गळामिठी, नकोच आज गाठभेट.<br />उद्या, परवा, तेरवाही नकोच.<br />जाऊ दे थोडे दिवस, सरू दे थोडे महिने.<br /></span><span title="Click to correct">वेडाबाई, रोजच तर भेटतेस!<br />.. निदान तुझी आठवण तरी येऊ देशील का नाही?<br /></span><span title="Click to correct"><br />नकोच. रोज नको दिसू तशी, </span><span title="Click to correct">रोज </span><span title="Click to correct">नको सापडू अशी.</span><br /><span title="Click to correct">चंद्र-सूर्य संध्याकाळ, शब्द-सूर रानफुलं -<br />कशातच शोधलं नाही तुला, किती दिवसात.<br /> </span><span title="Click to correct"><br />गर्दीत मिसळून जाऊ दोघं.<br />भरकटू दूर, दूर तिरपांगड्या दिशा निवडून.<br /></span><span title="Click to correct">थोडी जा दृष्टीआड, थोडी हाकेच्या पलीकडे.</span><br /><span title="Click to correct"><br />जरा बघू एकटंच चालून. पाहू वेगात धावून.<br />खाऊ चार धक्के एकटेच, देऊही दोन लावून.<br /> ठरवून हरवून जाऊ, असं म्हण फार तर.<br /><br />डोंगरद-यात हिंडताना<br />रानफुलांचा चुकार वास छाती भरभरून घेताना,<br />रात्री उघड्यावर पहुडल्यावर<br />चांदण्याचा स्पर्श होताना,<br />झ-याच्या अलिप्त खळखळीबरोबर<br />सुरेल तान छेडताना<br />जेव्हा तू कडकडून आठवशील,<br />जेव्हा तुझा गंध-सूर-स्पर्श यांनी<br />आणि यांनीच<br />माझा जीवताप शमेलसा वाटेल<br />तेव्हा निघेन परत यायला.<br /><br />आणि तूही गेली असशील<br />सातासमुद्रापार निघून,<br />उडवला असशील घोडा चौफेर,<br />घातले असशील मातीत हात<br />आणि फुलवले असशील मोती.<br />दाणेदार अक्षरात गोंदले असशील<br />तुझे हळुवार चांदणबोल.<br />जेव्हा - आणि जर! -<br />तुला त्या मातीत<br />माझा रापलेला चेहरा पुन्हा दिसेल,<br />त्या शब्दांत माझा सूर ऐकू येईल,<br />आणि माझी कडकडून आठवण होईल,<br />तेव्हा - आणि तरच -<br />नीघ परत यायला.<br /><br />पण परतीची वाट<br />जरा भरभर चालशील ना?<br /><br /><br />- मंदार.<br /></span>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-40842926874835959182010-01-24T13:47:00.000-08:002010-01-24T14:06:05.416-08:00खूळएक सोनेरी सकाळ<br />दोन मनी उमलते,<br />तीन पायांची शर्यत<br />चार पायांना सुचते.<br /><br /><br />- मंदार.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-45342958569919751212010-01-22T08:12:00.000-08:002010-01-22T11:06:16.525-08:00तीन बीन<div style="text-align: left;"><span>जो</span> <span>अंगूर</span> <span>मिले</span> <span>वो</span> <span>तो</span> <span>खट्टे</span> <span>थे</span><br /><span>जो</span> <span>ना</span> <span>मिल</span> <span>पाये</span> <span>वो</span> <span>शायद</span> <span>मीठे</span><br /><br />क्या <span>इसे</span> ही <span>कहते</span> <span>हैं</span> <span>खट्टी</span> <span>मीठी</span> ज़िंदगी?<br /><br />****<br /><br /><span>उसी</span> <span>बेला</span> <span>के</span> <span>फूल</span> <span>तुमने</span> <span>भी</span> <span>चुने</span> <span>और</span> मैंने <span>भी</span><br /><span>वही</span> <span>सुनहरे</span> <span>सपने</span> <span>तुमने</span> <span>भी</span> <span>बुने</span> <span>और</span> <span>मैंने</span> <span>भी</span><br /><br />मैंने वो <span>फूल</span>, <span>तुमने</span> <span>वो</span> <span>सपने</span>, <span>आज</span> <span>बेच</span> <span>डाले</span> <span>हैं</span><br /><br /> ****<br /><br /><span title="Click to correct">चली जाओ सखि लौटकर आज - गले मत लगो, बात मत करो,</span><br /><span title="Click to correct"> कल भी न आओ, परसों भी नही; जाने दो कुछ समय ऐसे ही </span><br /><span title="Click to correct"> </span><br /><span title="Click to correct"> पगली.. इतनी मिलोगी, तो तुम्हें याद करना भूल जाएंगे हम!</span><br /><span title="Click to correct"></span><br /><span title="Click to correct"></span><br /><span title="Click to correct">- मंदार.</span><br /><span title="Click to correct"></span><br /><br /><br /></div>Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-23059196.post-27935938996053449932010-01-16T15:42:00.000-08:002010-01-23T12:12:18.611-08:00आर्तवगं,<br /><br />आज निवांत बसलोय अंगणात. तू करायचीस तसा वाफाळता दुधाचा चहा घेऊन. तुझ्या लाडक्या - आपल्या लाडक्या - मातीच्या लेकरांकडे बघत.<br /><br />किती वेडीयेत ती! दर वर्षी हाच खेळ खेळायचा.. उन्हाळा सरला की असंख्य रंगांत पानं रंगवून आरास मांडायची. ती पाहून आम्ही ठार वेडे होणार. मातीबाईंच्या शाळेत रोज एकसारखा हिरवा गणवेश घालून जाणारी ही पोरं शरदाच्या त्या स्नेहसंमेलनात ओळखूही येत नाहीत. आपल्याच गल्लीतल्या ह्या नेहमीच्या दोस्तांचे चेहरे अवेळीच आलेल्या रंगपंचमीला किती निराळेच दिसतात! असं मनसोक्त खेळून झालं आणि हिवाळा जवळ आला की मग अल्लद ते रंग काढून ठेवायचे.. हुडहुडी भरायला लागली, की पानांची अंगडी-टोपडी आईकडे सोपवायची आणि थंडी उघड्या अंगानं, बोडक्या माथ्यानं काढायची - कुठून सुचतं हे?<br /><br />मग सावकाश वसंताची चाहूल लागली की नव्या नवरीसारखं नटायचं, नव्या भिडूबरोबर भातुकली मांडायची. ती सजवायला हजारानी फुलं फुलवायची. त्यांच्यावर ती फुलांचं नाव सांगणारी पाखरं येणार, वेडे भुंगे घोंघावणार, मधचोख्या पक्षी भिरभिरणार.. त्यात कधी पाकळ्या गळणार, कुठल्या कळ्या कोमेजणार, पानं चुरगळणार, देठं मुडपणार.. पण खुळ्या फुलांना त्याचं काही नाही. उलट ती वेडी या सगळ्यांबरोबर नाचणार, नाचणार..<br /><br />मग वा-याचा हात धरून तारुण्याचं गूज एकमेकांना सांगणार आणि तशातच एक दिवस त्यांची रसरशीत फळं होणार. दूरदेशातले कोणसेसे पक्षी येऊन त्यांवर ताव मारणार. कधीमधी त्यांच्या चोचींतून, पोटांमधून टणटणीत बिया कुठेकुठे जाऊन पडणार. मग उन्हाळ्यात जमीन खरपूस भाजून निघणार, त्यात त्या ताडताड तडकणार. आता त्यातल्या कितीतरी तडकतच नसतील, नुसत्या मातीमोल पडून राहात असतील - पण असल्या शंका त्यांना सतावत नसाव्यात.<br /><br /><br />मुळातच इवलं-इवलं मोजून काही करणं त्यांना पसंत नसावं. वाया जाणं, पडून राहणं, मातीमोल होणं - हे ही आम्हा गरिबांच्याच डोक्यातलं. एकामागून एक येत जाणा-या ह्या ऋतुचक्राचा कुठलाही कंटाळा येत नाही त्यांना. सगळं कसं नेमून दिल्याप्रमाणे चालू. गुदस्त सालासारखं ह्या साली. आखून दिल्यासारखं असलं तरी किती मनस्वी दिसतं सगळं.. मदमस्त वा-याबरोबर मोकाट खेळणा-या ढगांसारखं. (उगाच नाही गुरुदेवांनी म्हटलंय - पाखरं आणि ढग एकमेकांचा हेवा करतात म्हणून!) खळखळवेड वाहण्या-या झ-यालाही भौतिकीचे नियम असतातच की. म्हणावं तर बांधलेले आहेत हे सगळे, म्हणावं तर नाहीत. ती आखणी, ते नियम त्यांच्या पायांच्या बेड्या नाही होऊ शकत, पैंजणं होऊन जातात.<br /><br />आणि ही झाडं-फुलं-फळं त्या सगळ्या भरडत्रासातून कशी विनातक्रार जातात! उन्हाच्या झळा झेलायच्या, गारठलेल्या अंगांनी थंडी काढायची, नव्या पालवीच्या वसंतवेणा सोसायच्या.. चक्रमेनिक्रमेण जगणं चालू. सगळ्याभर पसरलेल्या विराट विश्वाशी कसं घट्ट नातं आहे ना त्यांचं - गोल गोल फिरणारा कालसर्प, तसंच गोलाकार जगत जाणारी ही सगळी..<br /><br />तुझ्यासारखीला त्यांचं हे जगणं इतकं सहज आणि उत्कटपणे समजत होतं, ह्यात काहीच नवल नाही वाटत आता. ही झाडं जशी त्यांच्या अंगाखांद्यांवर आवर्तकारी विश्वाचं छोटं रूप खेळवतात, तशीच तू - अक्षरश: स्वत:च्या आत वर्षानुवर्षं आर्तवचक्र वागवणारी. निसर्गाची चक्रीयता तुला मुद्दाम वेगळी थोडीच समजावून घ्यायला लागणार होती? कसं वाटायचं गं? नव्या जिवाला जन्म द्यायची शक्ती आपल्याच आत आहे हे पुरेपूर उमजल्यावर? हातांनी काहीबाही अचेतन वस्तू बनवायचा आनंद तेवढा मला माहीत.. पण सजीव, सचेतन, परिपूर्ण व्यक्तींची आई होताना कसं वाटलं असेल? कदाचित आम्हा पामरांना कधीच नाही कळायचं ते. मुळात कुठल्या सोशीक चक्राशी फारसा संबंधच नसतो आमचा. ना आर्तवचक्र, ना प्रसूतिवेणा. एखादा पाण्याचा हौद हळूहळू भरावा, एवढा एक भरल्यावर त्याचा नळ धो धो वाहत राहावा आणि मग पाणी सावकाश आटून जावं, तसे फुस्स संपून जातो आम्ही. एखाद्या सरळ ओढून संपणा-या रेघेसारखे, फार तर बाणासारखे.. चाकासारखे आवर्ती नाही.<br /><br /><br />.. मजाच आहे. तू होतीस तेव्हा तुझ्या डोळ्यांतून झाडं-फुलं दिसत-उमगत गेली, आता त्यांच्यामधून तू आकळत जातेयस.<br /><br />पुढचा आवर्त कधी?<br /><br /><br />- मंदार.Mandar Gadrehttp://www.blogger.com/profile/03661021322524933940noreply@blogger.com5